Svájcban sem tökéletes minden
Mint egy nyalánkságokkal teli pakolt spájzban,
Az élet oly csábító, terülj-terülj aszpartám, Svájcban.
Magas hegyek és rajtuk hósapka,
Mint porcukor bevonat teszkós fánkomra.
Zöld a fű, zöldebb, mint a szomszédé,
Az olvadó hegyigleccser sprite, vagy mentes limonádé?
Kóla kutakból merít a szomjas kuncsaft,
S a bevásárló kosarak olajozottan futnak.
Minden olyan szép, csak egyetlen járvány fenyeget,
Nem értem, miért oly lilák a svájci tehenek?
Óóó, mennyit aggódhatott a szegény gazda!
Mennyit olthatta, hogy tarkából hulljon alá a Milka.
Ment tanulmányútra messzi Szerencsre,
De nem érte őt az a szerencse,
Hogy gyógyult tarka Holstein lehessen tejtáblást szaró tehene.
Végül, így kapta jószága jámbor ábrázatát lencse végre,
S csomagolta termékét, selejtnek vélve:
Belül egyre remegett, mit szólnak, ha kiderül?
Lilamarhakórral fertőzöttek a helvét egyetek?
Ide jönnek, mint a migránsok, és letaglózzák mind!
És elfoglalják a kóla kutakat, nyalókának nézik a csúcsokat!
Spritot fakasztanak a gleccserekből, elegem van ezekből!
De nem, nem jöttek, csak a legközelebbi shopping centerig jutottak,
Svájban ettől végre megnyugodtak.
Visszatért a mennyei béke: jól szartak a lilák sztaniolba,
S keményedett a frank, jobban, mint bikacsök,
Szép lett minden, idillibb, mint még soha azelőtt.
