Puritán pajzánkodás
Szeretem ha csaknem ingyen
csúszik le zippzár a sliccen,
Olcsó csókokat csórni kéjes,
Ingyen báj kell mely filléres.
De mily sokba kerül a pózolás!
Hódítani pénzkidobás, nem spórolás,
Dévajkodás, pezsgős cipők, oh a mámor,
Megkéri az árát, ha lenyilaz Ámor.
Tüll, selyem, drága brill nyakék!
Mennyibe kerülnek a nők te szentég!
Jesszus papim, nincs már hitel,
Te fizetsz, hogy a csúcsra vidd fel.
Váltani kell, nem partnert, stílust,
Háziasítani a duhaj szindbád virtust.
Megállj parancsolni az ösztönnek,
Elfordulni ha utcasarkon rádkösszönnek
pillanatnyi boldogságot ígérve s várva.
Pucérságuk gombolatlan nercbundába
bujtatva szólít le, hé, hova sietsz pumi?
Csak felárért csusszan le az a tanga bugyi.
Aztán duzzognak ha vékony a buksza,
És nem jut arra se, hogy felülj egy buszra,
éjszaka caplatsz kifosztva szív és tárca,
Egy huszas, hogy belenyaltál a mennyországba.
Van megoldás, megsúgom, te bonviván,
Bár első hallásra lehet, kissé puritán,
mint Egy Rolls helyet a fapados villamos,
De nemcsak hazavár, hanem főz rád és mos.
Igen, a projekt neve asszony,
Összeadnak vele és a tied minden haszon,
bevétel, sőt ami alkalmi volt eddig,
Csinálhatod vele reggeltől estig.
Nagyharang, ásó, kapa,
Máris tied a cicababa,
csak a neve ezentúl feleség,
Megérdemli, kinek ennyi nemelég.
Űzheted, amíg bírod szusszal,
Az erre feljogosító papi papírossal,
ingyen és bérmentve, ágyba, liftbe,
csiszicsuszi csiszicsuszi kibekibekibe.
Kibe ki szerelmes? Ááá, szóval unod?
Hálátlan vagy és nem túlzok, de undok!
Mindig a másét, a végén még ráfizetsz,
Amit hoztál magaddal, annyit elvihetsz.
