Csodaváróterem
VV-nek
Az első levegővétellel reggel,
Új csodáknak adok esélyt,
Kócos hajjal és álmos szemekkel
Támolyogva konyhába feketéért.
Aztán tükröm kedvéért megeresztek
egy mosolyt, be nem vágva durcát,
Bérház gangról ki, jó zenére ringva-lépve,
Idillbe vonom a Dohány utcát.
Hol derűmért csápol fürge troli,
kedvemért csilingel négyeshatos,
igaz, kések és piroson kell átrohanni,
nem harapja fejem érte autós.
Mert úgy keltem, szép ma minden,
Nem is hinné, de jóképű a tarfejű
Porschés ki utánam néz, mint egy filmben,
Bunkónak lenni velem ma nem egyszerű.
Lélegzek, élek, ez egy tökéletes nap,
Nem rémiszt haldoklás cigis dobozon,
És beszippantok minden szépet amit ad,
Szélesre tárt csodaváróterem ablakom.
Kedvem van melózni, a Kén utca Illatos,
Lehet, másnak förtelmes a környék bűze,
Velem száz csoda fog történni most
És jókedvemet nincs mi elűzze.
Mily cifra a Pharma és a jutalma,
Ajándékba vitt víg hangulatom.
Mehet az anyag tőlem fülke falra,
vegye úgy, hogy azt is neki adom.
