Született 1968-ban, Tetvesen, a híres botanikus család sarjaként. A Szíles-Nagy nevet a villamosmegállóban találta, így felvette. Apja, prof. Dabróczy Gábor, aki a pesti Füvészkertet sikeresen védte meg az 1936-os osztriga inváziótól. A DBSNG method néven elhíresült módszer azóta is ismert világszerte, s alkalmaznák, ha előfordulna egyszer ilyen eset. Az apa, egyszülött, nárcisztikus hajlamú fiát szintén botanikus pályára szánta. A híres családfa egyébként a török időkig vezethető vissza: a sulyomi végvár visszafoglalásáért vívott csatában a csalánnak a török ellenes hadműveletekben való sikeres, ütlegként történő világelső alkalmazásáért, III. Torma Jakab kutyaházi király Vlad vitéznek  Dabrócz vármegyében parlagfüves birtokot adományozott. Innen származik a család vonz-alma az egy és kétszikűek iránt. Az apa, Gábor, 1944 pollendús tavaszán ismerte meg Lovas Arankát, a légitámadás után, elveszett nagyítóját keresve a Füvészkert parkolójában. Arankát az anyja ültette oda. Gondolta, felneveli, jó lesz valamire. Miután Aranka kinyögte, hogy apja szikvíz gyártó üzemet üzemeltet Felső-Tetvesen, kapcsolatuk bimbózni kezdett. Gábor érezte, Aranka többszikű, így nem lesz pénzszűke.

Bálint iskoláit Tetvesen végezte, majd nárciszitkus hajlamának gyökeres kiirtása végett apja száműzte, magára hagyva, hagymát szedett Kelet-Mandzsúria lódús pusztáin. Szülei iránt kialakuló ellenszenve, (A Lovas familiától otthonról évente 1 liter szikvizet kapott karácsonyra, Dabróczy papától egy kiló dughagymát), illetve a friss lócitrom trópusi meleg érlelte aromája, no meg a hátulról kapott lórúgások, a páratlan ujjuakat örökre gyűlöletessé tették számára. A lovakból kiábrándulva, hazatérve, szakítva a családi hagyománnyal, Pesten történelmet tanult, majd a Kopaszi gáton szervezett skinhead tüntetés gyanúsítottjaként, a szocializmus meghágására tett erőszakos kísérlete miatt, 10 év kukorica címerezésre ítélték. Innen szabadulva fogant meg fejében a szándék, hogy isteni sugallatra nyilvános botozással áll bosszút egy lovon, az állatba képzelve az őt és a magyarságot ért valós, s az általa valósnak vélt sérelmeket. 2010. március 28.-án a Terézvárosi Rendőrkaspitányságon bejelentette ütlegelő szándékát. A ló ütlegelést mozgalomnak szánta, mintegy ezoterikus alapon nyugvó feszültség oldásnak. A történelmi hűséghez hozzá tartozik, hogy a hajlam ferdítők lilalufi eregető mozgalma a Hősök tere helyszín lefoglalásásban megelőzte, ifj. Dabróczy keresetét a bíróság így elutasította. Már csak a Bajcsy-Zsilinszky úton jutott egy talpalatnyi aszfalt, de tervét nem adta fel. Ennek végrahajtására a Pestet környező akácosokba kirándulást tett, ahonnan akácsuhánggal tért haza, amit előzetesen a kékmetró szerelvényeken tesztelt, szemtanúk vallomása szerint azt üvöltözve, „a botanikából nekem csak bot maradt”. Tervének végrehajtására az illetékes főkapitányságtól leselejtezett kancát vásárolt. 2010-03-28-án az ütlegelésben végletsen kimerülve, a gebe társaságában hősi, azaz bajcsi halált halt. Emlékét ne őrizzük! A következő vers Dabróczy Szíles-Nagy Bálintnak, az első magyar antizsokénak, állít nemléket.