Jé egy Porcelán, nincs rajta monogram.
Különben is már annyi kacat van.
Majd este, ha még mindig itt lesz
Akkor mégiscsak köze van hozzá,
Lepattogzott mosolya, és sír?
Mitől patagzik rozsdás lé arcán?
De hát túl sok helyet foglal és most hova is raknám...
Ím egy hokedli, mellette kidobva
Az érdeklődés fényében csillogva
Pont ilyet kerestem, te kellesz
és egy kemping kellék, mintha új volna.
Tovább matat és mi mindent talál
Mintha a Kánaán föltárulkozna
Mennyi megunt tárgy és köztük emlékek hada
Az emlékfoszlányok mind ismerősek, ím az
Az első döbbenet egy guberáns láttán.
Itt a villamos, ablakában még ott mereng
Az eset furcsaságán
A negyvenhetes viszonylaton,
ámulva az iszonyaton
Mi lenne ha most magát így látná...
Ettől megriad és mindent visszarak
A kempingcuccot, a porcelánt is gyáván
és a képeslapok őrizte nyarakat
otthagyja a hokedli párnán,
Majd az este, az éj leple alatt
Mikor a Hold is mici sapkát vesz,
Hoz egy nejlon szatyrot és abba, mindent betesz.
Mert ez az ő élete hányva halomba,
Az övé a döbbenet egy guberáns láttán
Itt a villamos, ablakában ott mereng
s kincset lelni többé nem ábránd.
És a hokedlit a képeslapokat,
elrakja a kemping kelléket
és ez a procelán, valamire jó lesz, talán…
