Motyó workin'

Egy barátom hívott a minap, hogy menjek
Vadkapitalizmus dzsungelében  bölényt ejtett.
Fából készült, üvegajtós, tbivaly egy szekrény
Lakott egy panelház VII. emeletén.

Nem fért be a liftbe a hatalmas állatt,
Végigküzdöttük hát az egész lépcsőházat.
Szó, mi szó, egy gurtni volt a lasszó,
Ült a kocsifar, hajlott a csomagtartó.

S egymásra néztünk ketten,
Ez már a mienk, fejünk felett a tetem,
az üvegezett bölény,
elveszett Lee cooper regény
Egy kicsit tolldíszünk is nőtt,
S azt monmdtuk, uff, jöhet a kanapé és a puff.

Szóval ejtettünk mi ott egy makrancos ágyat,
Matratcokból rugósakat, lecipeltünk párat.
Fekhellyé a kanapé kinyílt a kanyarokban,
Vittük és vittük fogösszeszorítottan.

Hát ennyi, meg néhány fogas, virágállvány,
Ennyi volt az aznapi vadászzsákmámny.
A panellalkó integet boldogan a kezével,
S mi ülőfarral húzunk, az értéktelen szeméttel.

S egymásra néztünk ketten,
Ez a mienk, fejünk felett a tetem
Nagy rakás szemét
Keressük a környék
Legközelibb konténerét
Mind kidobjuk, uff, jöhet a kanapé jöhet a puff.

Hát nekünk mi maradt, ez a szép kis emlék
Narvál koloniál, az ajtós bülény szekrény,
És egy kis tolldísdzünk is nőtt,
A panelprérin, szombat délelőtt.