A nép ostoba,

blöff a demokrácia,

egy fuldokló sem

menti meg magát hajánál húzva,

hülyeségnek tűnt, de megszavazták.

A közgyülés

érzelmek vezérelte,

a határozat értelmetlen,

mikor erőre emelkedik,

a józan észtől oly messze tűnik.

Egy lépcsőház, egy felsőház,

egy testület csak félre sikerülhet,

a szabadságnál nincs bálvány,

mely fényesebb, s arctalanabb,

Mindent lehet leple alatt.

Én sem tudok jobbat

legyen hát demokrácia,

Hülyeségnek tűnik, de megszavazom,

Voksolok egy fülkében,

van hozzá jogom.

Az a jó a többségben,

hogy nem lehet behúzni neki,

Már megint nem úgy döntött a nép,

ahogy jó lenne neki,

Kár, hogy csak egy van belőlem.