Ynakras

A Kanda Loló Babérköszörűs Alkotókör 2010 márciusában alakult. A tagok által megadott címre, képre, esetenként szavakra kell, lényegében bármely irodalmi műfajban reflektálni. Az alkotások kritika tárgyát képezik. A tagok folyamatos visszajelzése lehetőséget ad arra, hogy szépírói képességeinket közösen fejlesszük.

Friss topikok

  • csigakoma: Ezkurva jó, igazi blues. Remélem megzenésíted, ha eddig nem tetted. Tahisiban várom a dalt (2022.08.29. 16:21) 1437. Csömör gyönyör
  • csigakoma: Tetszik elképzelem, ahogy beleharapsz. Az utolsó két sort írnám át, tőled szokatlan módon a rím mi... (2022.05.09. 15:55) 1430. Kókusz
  • csigakoma: Meghallgattam, jó kis dal. (2022.03.20. 18:04) 1425. Saját világom
  • csigakoma: Ez nagyon szép, az utolsó sora nagyot szól. Gratulálok. Úgy vélem, te valójában művész vagy. (2022.03.17. 16:20) 1423. Tűzzáró ajtó
  • csigakoma: bosszantóan hajlik a fassirton a műanyag kés. Istenek röpte a fizikát szembeköpte. Dörzsöld szeme... (2022.03.17. 16:18) 1422. Egy csík két csík

HTML

700. Hétszáz

2014.09.11. 07:56 | ynakras | 1 komment

Hétszáz

 

Megírtuk, vagy letudtuk,

a hétszázát!

 

34.8MB adat,

és átlagban napi három olvasó!

 

Nincs ihlet, tudjuk

de ez nem ürügy, a kötelező input

 

heti három mű

három éve nyomjuk, tyűű.

 

Sosem terveztünk ennyit,

de letudtuk, a keservit.

 

Így letttünk mások,

bár ez senkit nem érdekel.

 

Valahol azért fájó,

ha a senkinek énekelsz.

 

Két társsal és a néma

hallgatósággal, kulcsszó a minek?

 

Mert ez az élet,

Ha nem írsz többet, véged...

A bejegyzés trackback címe:

https://ynakras.blog.hu/api/trackback/id/tr286687851

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csigakoma 2014.09.12. 14:23:19

Egyetértek veled. Azt hiszem valóban mások lettünk kicsit. Engem nem zavar, hogy nemigen olvasnak minket, néha az is feszélyez, amikor az Ági olvassa a verseimet. Nincs rá okom, vállalom amit leírtam, de mégis ez van. Viszont annak nagyon örülök, hogy apám olvasta azt amit róla, rólunk írtam, és büszke volt. ráadásul a z a kevés alkalom amikor találkozunk, nem csak a nosztalgiázásról szól, hanem élő együttlét, amikor történik is velünk valami. Jut eszembe, mikor ünnepeljük magunkat? Várom az időpontokat.
süti beállítások módosítása