Mr rockandroll munkát keres
„Szálkásszőrű tacsimnak keresek szőrnyírót”, akadt meg Mr. Rocknadroll szeme egy apróhirdetésen. Régóta állásnélkül lófrált, sehol sem kellett a közgazdász szemmel kiszámíthatatlan zabolátlanság. Az öltönyös urak, mikor meglátták szakadozó flittereit, madárijesztőhöz illő napszítta, feslett szalmakalpját, züllött harlekimet idéző elmosódott arcfestését, szakadt gitárhúrjait, a belőle unplugged kilógó kábelek öszekuszált kötegeinek tömkelegét, azonnal ajtót mutattak neki. Hiába szerepelt a CV-jében, hogy Street Fighting Man, Born to be wild, Welcome to the other side, ez már semmit sem mondott ennek a gépzenén felnőtt karierhajhász generációnak. Undorral fogták meg Mr. Rockandroll feléjük nyújtott kezét, majd mikor Jack Daniels és gyomorsav szagú lehelettel, rekedt hangon benyögte, hogy One two, Three, azonnal laptopjaik képernyője mögé bújtak és megnyomták a biztonsági őrt riasztó gombot. Kitaszítottan tengette napjait, egykori éltetői mind a sírban feküdtek, vagy otthonuk falai mögött meredtek képernyőikre, a Dolby surround ölelésében, cél nélkül, néma erősítőiket egy forintról induló licitre, minimálár nélül feltötve az internetes piactérre, de mindhiába.
Pedig Mr Rockandroll nem a semmittevésre született. Mindig nagy bulikra vágyot, hajcsóváló őrületre, persze pia meg csajok, de mindez csak kellék volt ahhoz, hogy megszeressék őt. Lénye mélyén, őszintén szórakoztatni akart, feledtetni és ha ehhez jelmezbe kellet bújni, nem vonakodott. Aki hívta, abba beléköltözött, hogy nyomták Keithel, ott a Hyde parkban, mikor az a szerencsétlen Bryan meghalt, ma is sajnálja, hogy az a gyerek túl komolyan vette a sztárságot és őt. Úgy érzi, hibázott akkor. Talán, egy kicsit visszább kellett volna venni, letekerni a volumét, meghunyászkodni... próbálkozott is Táncdalfesztiválon, Budapesten vagy hol a francban, de azonnal kizárták híveit, mert a váll vonalánál hosszabb volt a hajuk. Talán meg is érdemli, hogy már nem kell senkinek.
„Szálkásszőrű tacsimnak keresek szőrnyírót” akadt meg újra a hirdetésen. Hm megpróbálom, gondolta magában, s tárcsázta a számot.
„1,2,3, Come on every body, Bocsánat, hogy egy pillanatra megfeledkeztem magamról, Mr Rockandroll vagyok és a hirdetésre jelentkezem.
„ Mr. Rockandroll? Szólt vissza egy rekedt hang, hisz az rég kimúlt, ne tréfájon velem!” Mr. Rockandrollnak ismerősnek tűnt ez a hang, 67, igen, 67 nyara, Altamon, USA turné, talán a Stones, Keith, hey Keith, csak nem te vagy az?”
Én vagyok, honnan ismersz, rég Jamaicán lakom a világtól távol és várom, hogy utolérjen a vég. Van egy tacskóm, az utolsó örömöm, de kurva hosszú a szőre és nincs kedvem avval bíbelődni. Nincs kedvem semmihez. De mi van veled, te állat, te még hogyhogy élsz?
„ Élek az túlzás, tengődöm, ez a világ már nem az enyém.”
„ Te, és értesz a tacskókhoz?”
„ Nem, de ismersz, a lóvá tevéshez igen.”
„ Na ez sikerült te kópé, mond, belém tudnál még bújni és shake me up?”
„ Hát megpróbálom, let us rockin'”
Néhány perc múlva Keith furcsa bizsergést érzett köszvényesedő ujjaiban. Mintha egy szűkített A hetes markolt volna, mint régen, s a kutyaalom alól kiszabadította a lehugyozott tokot és előkapta belőle az elhangolódott vén Gibsont. A Hosszúszőrű pincsi riadt szemekkel bámulta, hogy mi történik. Új kor kezdetének volt tanúja az öleb. Attól a naptól együtt szőrősödött vele gazdája és minden újra a régi volt. Az öltönyök, a menedszerek, mint amikor a gonosz varázslat megszűnik, egy szempillantás alatt semmivé lettek, s minden elborított a haj, a zene és az ápolatlan szőr.
