Bulgár parkban

Ha egy nép délre teremtetett nehéz

megfelelni az észak kényeskedő ízlésének,

Állandó kényszeredettséggel seperni

a járdát, cserélni a gurigát a toaletten,

törölgetni a kagylót, illatosítani a fülkét.

Jönnek ezek a germán viking törzsek,

és nekik áll feljebb ha belelépnek valamibe,

ha ammónia szaga csapja meg az orruk,

netán hányingerük támad ha meghallják balkán,

meg nem oda illő dolgok vannak a járdán,

és hogy eléjük piszkítanak kóbor ebek.

Pedig, hazsnosabb a beletörödés,

mint az állandó zsörtölődés, harc az entrópiával

sokkal izzadságosabb, ha tűz a nap,

végül is, belegondoltál már, milyen jó,

ha egy bulgár parkban nem szól rád senki

mikor árnyas fák oltalmában elengeded magad?

Igaz, a promenád fekáliával sűrűn tarkított,

Színes toalett papír csempész az egyhangúságba üde színfoltot.

Csak hozzáállás kérdése az egész: otthagyod, nem ügy, és kész,

és nem megy el az élet az állandó készültséggel,

alkalmas hely kereséssel, finnyogással,

átlépsz rajta és tűröd a látványt csendes önmegadással.

Egy bulgár parkban megkapó az az igyekezet,

ahogy próbálják elhihetni ez észak, nem pedig kelet,

és ahogy ez nem megy, bennem megértést ébreszt,

ha hozzáragadok egy padhoz, nem szaladok a főkertészhez,

hanem megértem, megfér együtt esztétika és enyészet.