Ukrajnai rajongás
Békés ország s népe, kicsit elfeledve,
Hol a nyomor, csernobil, holodomor,
megtette már a magáét, mégis,
a tiszta kék tekintetek nem könyörögnek
másért, mint egy picinyke boldogulásért.
Az ukránoknak egy zsák krumpli is elég,
Allítólag, de nekem se kellene több, ha
újra látnám, milyen is a csillagos ég,
melyet még nem szennyez a mohóság
reklám fényekben fetrengó mámora,
Ó, azasszonyok, nemcsak derekak, de szépek,
A termékenység az egyetlen ajándék ennek a népnek,
Melynek hátat fordított Nyugat és irigyli Russzia,
Ukrajnának önerőből kell immáron boldogulnia,
Kijev büszke rusz fejedelmeinek ivadékai, rajta!
Ha megáll a vonat a peronra merészkedik néhány utas,
Óvatosan, kicsit tartva attól, hogy esetleg itt marad,
és sehol egy plaza, nyugati márka, bankautomata.
Viszolyogva attól, ami nemrég még természetes volt:
két kézzel dolgozni, verejtékezni, ebbe belehalna.
Vonatom robog és hívogat Ukrajna
szerény alázatos szorgalma: szinte itt maradni vágyom,
e tájon, fát vágni, kapálni kövér rögöket. Mi ez a szomj,
mit nem csillapíthat más, mint a Dnyeper hűs vize,
A mezők, a nyírfaligetek, s a bőven termő csernozjom?
