A néger
Dave nem akart többet, mint más,
Egy asszonyt, egy meleg otthont,
gyereket, egzisztenciát, munkát.
Magyarországra vetette az élet,
hol a többség hófehér, elütött
hát ébenfekete bőrének színe.
És a lelke, hogy tiszta? Nem tűnt fel.
Játékszernek jó, mókás, hogy néger,
Emiatt nem lehet őt komolyan venni.
Dave szerette Évit, aki érte muzulmánná lett,
De az élet, valahogy nem szerette egyiket sem,
Közéjük görgetett súlyos anyagi akadályt.
Száműzve járta a világot a feketefehér pár,
Valahogy mindig elütöttek a többségtől,
Végül megutálták először az embereket,
Aztán persze legjobban egymást.
Rajtuk kívül talán csak nekem fájt,
Mert ki vehetné komolyan Elefántcsontpart
Szülöttét, Dave-et, hisz néger,
Olyan, mint egy rajzfigura
A Sicc Afrikábanból egy pálmafán.
Méghogy Évi egy négerrel, hál
istennek, hogy vége, sóhajtott
fel megkönnyebülten a család.
Sajnos már nincs néger rokonom,
Elnyelte az élet Dave-et,
Sötét ügy.
