Tökéletes hang

Másnak, biztos bekapcsol a sztereó dekódere,

S mikor rákezdik a Londoni Filharmonikusok.

Torzitásmentesek a felharmonikusok,

Az oszcillátorkör oly érthető, hogy rezonál,

Hisz a készülék értéke ezen áll.

Ha elromlik, kidobja, úgyis javíthatatlan,

Csak működjön, használati értékét a használat adja,

és az elv, amely alapján működik a kütyü?

Lezárt dobozban plombák rejtik el,

De amúgy is, szóljon, a többi, kit érdekel?

Vadászmezőm egy tízszer tizes nyák-panel,

amelyen a hibát úzöm, éjjel nappal,

Messze még a tökéletes hang, nincs is jel,

vagy ha van, csak néhány rövid  pillanatra,

S azon tűnődöm, mitől tűnt oly hirtelen el?

Felmerült bennem száz hiba ok, kondi zárlat,

szakadt tekercs, és ez a körmönfont izé,

Ez a ma már beszerezhetetlen TA7335 IC,

amely gyanús, de nem minden kétséget kizáróan,

hátha valami dióda, ezért nincs Öröm Óda.

Már mindent százszor kikötöttem oda vissza,

Jó ismerősöm mind az összes rezisztencia,

Százszor feladtam, mint például most,

Aztán újra kezdem, nem bírom abbahagyni,

Pedig kilátástalan, a hibát nem lelem.

Bonyolultabb, mint én, rém összetett,

Ez a nap is elment, ránk esteledett,

A tökéletes hang, amit számomra e készülék adhat,

Nem fog megszólalni többé énnekem,

SHARP GF5454H, hiába, hibáját nem lelem.