A mobilitás foglyai

Igéző a teljes biztonság,

A gurulás izgalmát,

felváltotta a kiszámíthatóság,

kiiktatva a váratlan,

nincs többé úti cél,

Az autó a teljesség.

Mikor az ajtaja puffan,

Megszűnik a külvilág,

Műszerek isszák figyelmem,

Szerelési egységek érzékszervóim,

Bekalkuláltak a gyárba, az árba

H autóm van, nem vagyok hiába.

Ha elém lépnek fékezek,

Néha egyet dudálok,

Féltem a karcolástól,

Csak azért hogy megállok,

Mérgesen villantok néha,

Menjél már te béna.

Lebilincselnek az extrák,

A pontos illesztések,

Elbűvölnek a digitális kijelzések,

Hogy halad a kor velem,

Itt a dugóban, jó nekem,

Legalábbis jó volt, mígnem

Előttem észre nem vettem,

 egy újabb modell villant,

Modernebb, mint az enyém,

tehát lemaradtam, nahát,

Lószart sem ér ez az egész,

Elavult, avitt bádogkaszni.

A francba, el kéne már adni,

Úgy látom kiröhög az a pali,

lepipál az új verdájával,

Hogy feszít a szőke csajával,

Miért nem mozdul ez a rohadt sor,

A szalonban kell lennem nyolckor.

Addigra már kijön a limited series,

Ezt a szemétládát beszámítják, jó lesz,

De valahogy beragadt ez a rohadt dugó,

És a lemaradásom egyre gyorsul,

Most veszem észre csak, egy autó

sincs már, amely még meg-meg mozdul.

Egy gyártósoron vagyok, íme,

Előttem áll tehát az újabb típus,

és ki ki úgy tart lépést a korral,

hogy szétveri az előtte levő fejét,

ha nem adja féláron el a gépet,

az autók állnak, a sofőr lépked,

Modellről modellre, egyre előre,

S a sor elején várja a Szalon,

Melyben  a legújabb modell

kulcsa arra vár, hogy beindítsd,

s járasd, kapcsolgasd egy kicsit,

Élvezd kényelmét, tizenöt percig,

Letelt, sipirc a sor végére!