Ketten az úton,
Fegyelmezetten, a harci ösvényen,
Nem rettentethet semmi,
a földet foggal tépve is menni,
átúszni kétes kalandok langy özönén,
mindenről lemondók könny közönyén,
ellen kell állni a hő csábításnak,
nem szabad bedőlni hideg számításnak,
Menetelni, fegyelmezetten, csatasorba,
Mintha Párkányi százados parancsnokolna,
utászként példát állítva és nem tágítva
az ábrándok horizontját, hanem a bajjal
vívva, törni előre, rongy eszme seregen át,
hogy a néven ne legyen sár, se szitkok
száj ne szórhasson habzó, fröcsögő átkot.
Katonásan, málhagyíkkal, menetre szerelve,
Daliásan, akár a halállal is szembe meredve,
Menni kell, fagyba, árba, elleneszélbe,
Makacsul a gomolygó ismeretlenségbe,
Elkopni, sápadni felismerhetetlenre,
kiköpni a tüdőt, lihegni, de át haladni,
haladékot magadnak soha nem adni.
Mert ha utolér a kétkedés, véged,
Mint Omachel Benyovszkyt,
Nyomodban van, utolér téged,
Kapd össze magad lihegő Jean Valsan,
Mert testeden mocsár lesz balzsam,
Hínár ízű kortyod ad a megvetés,
Kluttyogó sírhantod a feledés.
Egyetlen társ, a neve Döntés,
Kell, hogy időben rádöbbenj
Nem veszi le terhed, de ad nyerget,
és véghez viszitek kettesben.
Csak felelősen, nem baj, ha balul,
Az életút jó, rossz döntéseken alapul.
Csak felelősen, a példaképek nyomán.
Aki dönteni képes,
Nincs egyedül, talán.
