Múltkor láttam Perét
Kábé, 45 fokos dőlésszögét
Egy taxi oldalával zárta be,
A Margit körúton derékig kihajolva,
Nekem intett, hej!
De nem érhetett engem el,
Máshonnan tartott máshova
Lassan sodródott a dugóba.
Rövidke pillanat, a bezárt szög
ami belőle megmaradt
hórihorgas, nyegle tartása
felém nyújtózott geometriája.
És te hány fokos szöget zársz be nappal?
Míg vetsz árnyékot, nincs túl nagy baj.
Én a biciklin görnyedtem,
Mikor jobbomal intettem,
Néha egy egy pillanatba sűrűsödik az élet,
Szempillantás alatt telnek el évek.
A belső sávban araszolt,
Nevem hallom, hej, Y. Zsolt
Azóta van szobra a sarkon,
Ahogy kihajol taxi ablakon.
Ez az én pillanat Perém,
Apolom, mert az enyém,
és köszönt kora reggel,
Int, sajátos dőlésszöggel.
És te hány fokos szöget zársz be nappal?
Míg vetsz árnyékot, nincs túl nagy baj.
Míg van dőlésszöged,
és mégsem dőlsz el
Míg araszolsz és
nem alulról szagolsz
Míg a síkból kimozdulsz,
bár nagy kínnal,
Addig nincs túl nagy baj,
de ha kidölsz, hajaj.
Ha elkaphat pillantásom,
Maradsz alkotásom,
nem bronzból, márgából,
hanem barátságból.
