Bár nincs sejtünk közös
mégis lelkünk rezdül össze
és egy a sejtés mi ösztönöz.
Bennem lel mendéket
a benned felötlött gondolat,
Igen, belül, a böröm alatt.
Bolyongásunk kibogozhatatlan,
a kanyargó országút gúzsba köt
és csókoltuk már ugyanazt az ajkat
hajkurásztuk ugyanazt a nőt.
Mint damil kövek között, mely beakadt,
Olyasmi vagy te itt a böröm alatt.
Rajzott körülöttem néhány alak
így kellett legyen, nem választottalak:
Mint Winetounak Old Shatterhand.
Dúcunk a Petrik, hol ültünk napestig
Mindez hogy elszaladt, mi maradt?
Egy blues bizsereg a böröm alatt
Becsöngethetsz akkor is,
ha nem jönnek szavak,
részegen, megcsalva,
félig élve, félig halva
ha szétesnél, összekaparlak,
Mert egy blues vagy a bőröm alatt
