Temetés.., és?

Kikben még lüktet, dobog,

itt állunk, forró könnyünk csurog

feketénkben sápadt harag reszket,

mentél, pedig senki nem eresztett.

Madárfüttyös közönyét csempészi

át a kerítésen a bimbózó kikelet

Gyűrött zsebkendőkbe szipog a menet,

Az immár mozdulatlan tetem felett.

Leszögezve a fedél, van papírod arról,

orvosilag örökre kihűltél,

Rutinosan lapátolják a rögös földet,

kétséget kizárólag nem kelsz föl többet.

Apa temeti a fiát, mi lehet a vigasz?

Kapa igazítja hantját, szinte még kamasz.

Bánatán megtört fény szűródik át,

Ahogy rázod  a kezét, úgy zokog a hát.

Rockandrollt játszottonk még egy hete

Már bénán csüng  le a dobosunk keze

Nem lép be többet, egy két há

Rutinosan lapátolják a földet rá.

Árva a lábdob, a pergő s a cin,

A shownak vége, függöny, üres a szín

Hogy mondjam apádnak azt, részvétem,

mikor ezt az egészet nem értem?

Mint, mikor egy reflektor izzó kimegy

Sötét van bennünk, didereg a hiszekegy

Passzírozzuk fogunk közt, nem megy

S azt gondoljuk inkább…

Bennünk még lüktetsz, dobolsz,

itt állunk, forró könnyünk csurog

S a pap rajzol ránk keresztet,

Halni könnyű, élni nehezebb lett.

Oké, hogy temetés és?

Nincs egy kiskapu, rés?

Nem lehetne elintézni valahogy?

Nem lehetne újra teremtés?

Egy milla kápében, ehhez kevés?

Akkor mennyi?

Még nem akar a mennybe menni?

Ez a kölyök ne legyen megholt!

nyomhassa még a rockandrollt!