Karácsony diadala
Idén kiütéssel nyert a Karácsony,
Már megint az a fránya hozzáállásom
Annyi mindent gyömöszöltem belé,
Túlterhelt angyalaim zuhannak mellém.
Csendben szörcsögnek gyomorsavak
Nehezen jönnek már a szavak,
Személytelen többes, ami körülvesz,
Már senki sincs, aki rámcsenget,
Ki tudja, az ünnep hol lehet?
Fellöknek az utcán az emberek,
Szemükben még még még, még
Míg nyitva bolt, hiába nyílik az ég,
S egy hang szól: “rád van szükség”!
Elég egy apró kis semmiség,
Ami másról szól, s belőled fakad,
Egy mosoly, egy gesztus, gondolat.
Ne hidd el azt, az ünnep elveszett,
a fa alá csomagolj egy kis örömet
Asztalodon lobogjon szál gyertya,
Lelked fehér abrosz borítsa.
Mert beléd rejtették az ünnepet,
Csúcs dísz vagy, sziporkázó üzenet
Zselés szaloncukrok helyett Melkizedek,
Miért hajszolnának made in China izéket?
Az ember szive nem diskont raktár,
Hanem kegyelemmel tele magtár,
S Karácsonyt ír ma a naptár,
Adj többet annál, mint amennyit kaptál.
Csempéssz közéjük fényt, ünnepet,
Míg a ropogós kacsa belül jól átsül
A jobbító szándék, lehet, felsül,
De olvadni kezd a jégcsap belül...
Hazugság, hogy az ünneplés kiveszett,
Együtt a család, a feleség s a gyerekek
kipirosodott arca örömtől csattan,
Kis harang szól a távolban halkan.
Boldog Karácsonyt a tagságnak,
A nemolvasó Olvasónknak,
s a versfaragó manufaktúrának
Vándor, Neagle, hej, ti ott, ketten,
Teljen az Ünnep békés szeretetben!
