Tudtad-é, hogy a törvények

Között sötét rianások futnak,

S egy jognak nevezett ladikon,

A mélyben háborgó szennyes lében,

Egy kétes köztársaság nevében,

Együtt menekül pandúr és fegyenc,

Bíró és ügyész vádlottal evez,

Kibúvót keresve az igazság elől?

Tudtad-é,

Mindegyikükön mentőfelszerelés,

Felfújható tanuvallomás,

Vízhatlan, kifordítható gumiparagrafus

Zsinórral eltűntethető bűnjel

(In emergency, az kell)

S hogy igazad a zuhatag?

Tudtad-é hogy

hogy útjukba vagy,

Mert nem sodródsz, mint az átlag,

Ugyanis a zajló felszín alatt

A mentegetőzések elől

Eltorlaszolja erkölcsi tartásod a kiutat.

hatásos, hatástalan,

Hatályos, hatálytalan

szabályos, szabálytalan,

igaz, igaztalan…

Ez hullámzik körülötted

S beléd fulladhat a jogászhad,

Mert lelkiismereted az

A gránit bukógát, amin át,

Mind a poklok fenekére zúgnak.

Hallod-e e nagy zúgásban,

Fülsiketító suttogásban,

Susmusoló pártfogásban,

Időt nyerő nyafogásban,

Mit ordítanak a fehér csúcsok?

A már megmászhatatlan ormok?

Hogy a lent rohanó rothadásban

Nem igazságot szolgáltatnak,

Hanem kiüresedett jogot,

Agyadba tömnek hordalékot,

ami eltömi a tisztaság ereszeit,

Ha zeng az ég? Segítség!

Bajtárs, te is itt?

Kész egy kortyot, jog sújtotta,

Igaz barát, dac-szökevény?

Ugye jól esik a polgári tömény?

Kapaszkodjunk normákba,

Kitartóan, a hír árral küzdve,

Nem mozdulunk, nézzünk szembe

Az igazsággal, te és én…

Nem kell lélekvesztő, ladik

az vész el, aki hazudik,

szikla igazunkon összetörik a tutaj,

amin orzás, s megalkuvás a tulaj,

eresztéke korrumptált, attól rohad,

Zúgnak az elemek, nem hallom

neved, hogy is mondtad cimbora?

Mi? Budai, Muja? Ja, Gyula!