Tudtad-é, hogy a törvények
Között sötét rianások futnak,
S egy jognak nevezett ladikon,
A mélyben háborgó szennyes lében,
Egy kétes köztársaság nevében,
Együtt menekül pandúr és fegyenc,
Bíró és ügyész vádlottal evez,
Kibúvót keresve az igazság elől?
Tudtad-é,
Mindegyikükön mentőfelszerelés,
Felfújható tanuvallomás,
Vízhatlan, kifordítható gumiparagrafus
Zsinórral eltűntethető bűnjel
(In emergency, az kell)
S hogy igazad a zuhatag?
Tudtad-é hogy
hogy útjukba vagy,
Mert nem sodródsz, mint az átlag,
Ugyanis a zajló felszín alatt
A mentegetőzések elől
Eltorlaszolja erkölcsi tartásod a kiutat.
hatásos, hatástalan,
Hatályos, hatálytalan
szabályos, szabálytalan,
igaz, igaztalan…
Ez hullámzik körülötted
S beléd fulladhat a jogászhad,
Mert lelkiismereted az
A gránit bukógát, amin át,
Mind a poklok fenekére zúgnak.
Hallod-e e nagy zúgásban,
Fülsiketító suttogásban,
Susmusoló pártfogásban,
Időt nyerő nyafogásban,
Mit ordítanak a fehér csúcsok?
A már megmászhatatlan ormok?
Hogy a lent rohanó rothadásban
Nem igazságot szolgáltatnak,
Hanem kiüresedett jogot,
Agyadba tömnek hordalékot,
ami eltömi a tisztaság ereszeit,
Ha zeng az ég? Segítség!
Bajtárs, te is itt?
Kész egy kortyot, jog sújtotta,
Igaz barát, dac-szökevény?
Ugye jól esik a polgári tömény?
Kapaszkodjunk normákba,
Kitartóan, a hír árral küzdve,
Nem mozdulunk, nézzünk szembe
Az igazsággal, te és én…
Nem kell lélekvesztő, ladik
az vész el, aki hazudik,
szikla igazunkon összetörik a tutaj,
amin orzás, s megalkuvás a tulaj,
eresztéke korrumptált, attól rohad,
Zúgnak az elemek, nem hallom
neved, hogy is mondtad cimbora?
Mi? Budai, Muja? Ja, Gyula!
