A jómód kikövezett országútján

Lelked müzlitől szárnyal,

Tested egyenlő a sárral.

Felszínesen élsz

És elvezetik a felesleged.

Kitalálják miért bégetsz,

Kiszippantják másféleséged.

Nem szeretik, ha ösvényekre tévedsz,

ha ismeretlen világokba révedsz.

Itt a nyíl, ott az „open” olló,

Tessék úgy tenni, ahogy illő.

Szorosan jobbra tarts,

Vagy eltapos a fősodor,

S rádömlik a nyergesről a rakomány:

Ugye, a túl sok megárt a jóból?

Tartsd a kormányt,

mert levisz a menetszél,

az árokba, a pillepalackjaid mellé.

Hová máshova is mehetnél?

Nem nyersz, ha magad tekersz,

Halott leszel, mire magad lehetsz.

Mint a jó indián.

A jómód kikövezett országútján.