Rózsika néni
Rózsika,
Csenevész kis tanyájába a delejt
Póznák vezetik, s ő nem felejt:
Áldásként mennyire várták a villanyt!
Aztán katt! S fia fénypászmaként elillant.
Mikor a friss fejést hazafelé cipeli
A vezeték mintha azt percegné:
Anyám, fiacskád enni-inni kér:
Helyette eszik, ébred, s érte él.
Belép, villanyt kapcsol, s a fényre:
Újra feketébe öltöznek a tárgyak.
Foglalatban felizzik a wolfrám,
„Jó anyám, ugye gondolsz rám?”
Katt és a fényben messzire úszva,
Tanya ablakából néz ránk s a múltba
S hosszúra nyúlik a pusztán az árnyék
Egyenesen felénk, felmagasztosulva,
Rózsika.
