Homogenizált hobo
https://soundcloud.com/user-467078919-677769158/homogenizalt-hobo
(Dominique Strausskan volt IMF elnöknek)
A szabadság foglya felhőket kerget.
Szalmaszálon szippantja a kékeget.
Réteken hempereg, virágokkal, pőrén,
Pampán nyargal, nyereg nélkül, szőrén.
Négy égtáj felé fújja a dohos tubákot,
Ha vihar kél, kifordítja a ballonkabátot.
Hívja úti célja, az ismeretlen távol,
De miért menekül, oly messzire magától?
Úton lenni, mint a szabadság megszállottja,
Örökké nem lehet: lejár a tegnap vett jegyed.
Társadalomba tagolt, homogenizált hobó,
Szíved rég kihűlt, salakkal telt ócska kohó.
Vasalt gallérod alá felkötöd a vélt értelmed,
S karodra rácsatolod az aranyozott látszatot,
Kirúgnál, ha kérdezném, elégedett vagy végre?
Szaggatottan búg a vonal, a kagyló félre téve.
Bőrfotelbe süppedsz, a beosztottak ki nem állnak,
Hatalmad imponál a szállodai örömlánynak.
Összegyűjti DNS-ed, mikor báját te elcsened.
Túl messzire mentél, hobó, a bizonyíték ellened!
Jelenlegi pozíciód, hogy kiárusítottad magad.
S amit eddig hazudtál, egy füst alatt.
Felhők felett fiktív profitot hajszolsz,
Amerre indultál, egyre távolabb attól.
Hogy több volt benned, mint azt hinnénk?
A labor majd kimutatja, mi is volt a szándék.
A címlapon rálelhetsz, amit sejthetsz már:
Váladékod, veled együtt, mellé trafált.
Nem jutott a célba, mert az élet ravasz céda:
Az embert becsapja a megérzése néha.
Homogenizált hobó, ennyit a morálról:
Szennyes lé csurog, a szupercentrifugából.
