Kényelem
I.
Zakatol a szelep, fortyog a víz,
Köpköd az olaj, nyikorog a csapágy,
Csattog a lánc, dübörög a kartel.
Leghangosabban a szívem ver!
Selyemsála mellettem lobog!
És rubinpiros a kalaptű, tyűű…
Magácska fél, vagy ilyen félszeg?
Kis kacsója rózsafüzért miért morzsol?
Ne féljen úgy az automobilomtól!
De, mi ez a füst? Mi ez a kattogás?
Lassul a szerkezet, mi tagadás,
Ponyvaként hull ránk a csend…
Selyem sálát lágyan lefejthetem?
Szakadt bőrszíj helyére felhelyezhetem,
Így, s esdeklően meghúzom…
És újra a mienk a végtelen!
Az észtveszejtő száguldás
De hirtelen, csak nem a gyújtás?
Oh, drága Ann, szabad-é
Azt a rubinpiros kalaptűjét kérnem?
Alacsony az olajszint, lemérem.
Itt meghajlítom, ott kettétöröm,
A rubinkővel a szöget bejelölöm,
És kész a hibaelhárítás, indulás!
Cupp-cupp besüllyed a gáz pedál,
Jaj de csinos nyakában az a medál
Ugye feláldozná értem? Nincs alátétem.
Kigombolhatnám egyúttal a blúzát?
Forró a mágnes, ezer volt húz át
Kezem rózsás bugyijába törölhetem?
S mint két esztelen: én az eszelős
És Ann, anyaszült meztelen
Kacagunk a kacskaringós életen.
II.
Jól húz ez a hatos Mazda,
Beugrunk a Mcdonaldsba,
Akciós a vitaminos zabpehely.
Tökéletes a design, nincs hiba már,
Nem kell kalaptű, se selyemsál,
Se férfi, se nő, se emelő.
Se menetszél, se útszéli fák,
Csak egy gombnyomás.
Gépek lettünk rég, automaták…
