Pecsétes, osztályfőnöki rovó
Kanda és Vetési!
Vetési és Kanda!
Hozzák ide az ellenőrzőt!
A szigor szülte legszebb intő,
Benne Kanda és Vetési,
Loló és ő…
Lebukni együtt, oh!
Megmaradni egymásnak,
Mert kitagad a pecsétes,
Engem és téged, Loló.
A fekete tentával szántott rovó,
Mely örök életre szóló.
De nem volt ilyen soha,
Bezzeg pirosló dicséret!
És hátratett kezű nebuló,
Kit melléd ültetett a képzet
És csak lopva nézhetett,
És végül felemésztett
Az az utolsó vakáció,
Mely kitörölte belőled végleg,
emlékét, Loló.
Nem köt össze minket más,
A beteljesületlen,
A fésületlen dadogás
Szégyenlős hallgatás
rámázta az osztály kép
Ha találkoznánk, mint rég…
Már nem volna szép…
Kanda és Vetési!
Vetési és Kanda!
Semmi más, mint
Érzelgős handabanda
Nincs értelme,
Kicsengettek, hagyjuk abba…
