Bocsánat
https://soundcloud.com/user-742712159/bocsanat
Mint bányalovak a mélyben,
Terhektől nyögnek,
Nyakig sötétségben,
Fekete szénát legelnek,
Megszámlálhatatlan
A gyér tárna fényben.
Bennem árnyak laknak.
Nincs jelzőfény a
Kijáratnak.
Vakondként túrnak a szavak
Gyökérindákon csorbult fogak
harapnának maguknak alagutat
A felszín alatt mocorog
A kéreg: kilépni közönyből
Nagyon félek.
Bennem tört cserepek laknak
Nincs jelzőfény a
Kijáratnak.
Száraz sercliben motoz a zsizsik,
Arcomon zöld penész virít
Buggyant konzerv mérge sikít
Van valaki odakint?
Vagy hullaszagú a visszatérő kabin?
És rühes a mennybolt?
Bennem makacs foltok laknak
Nincs jelzőfény a
Kijáratnak.
Belém nyillal Andersen bánata
Hókirálynővel fetrengő
Morrisonként okádom részeg
Párizsomat Jácint házának lépcsőjére
Ki mossa fel emlékemet?
Nem tudok rád haragudni, Apollón.
Bennem gyertyák égnek
Szemgödörbe kitett mécsek
Hívogatnak.
Lépj be és ne ítélj túl keményen.
Töröld meg közöny talpad
A sorsból fonott gyékényben.
Ülj, le vegyél és egyél,
És nyögd ki, amit én nem tudok,
Mert gyűlölök és zabláz utálat.
Belőlem csapok lógnak
Kórházi ágyamon
Fehér feledésbe tolnak.
Olyan átlátszó kell legyél
Hogy meglássam az elveszettet,
És kiskanállal csepegtesd belém,
Hogy van még remény
A becsapott ajtók zsanérja
Bocsánatért nyöszörög.
Néha a koldus kell adjon,
Ha már nincs miből…
A sértett mondja: pardon.
