Küzdelem
Félelmre rezzenő,
hócsendben osonó
antilop ijedt szökkenésére
vetődik a ragadozó
könyörtelen szerző ösztöne,
csukaként harapó
mohó bundás célratörés
a felhúrozott gerincén
tova rianó agyi inger.
Zsákmányt akaró zsarnokot
bődít ki magából a húsban
levő lét gyötrő önigenlése.
Inas rostokat szaggató
szaru rétegek recés
Kitüremkedése vájja magát
Legelésző antilopok
Fehérfarú csent békességébe.
Szétmarcangolt lihegés a folt
A zúzmarás dulakodásban, az
Átharapott nyak nyekkenésére
Friss havat lapátol az apatikus,
Részvétlen csordaszellem
Legelésző beletörődése. Vége.
Az ösztönlét gyomorsavában
puhuló csülkök szörcsögése
iramlik a tejjel teli emlőkbe,
a csecsbimbókon át,
egy kismacska bajszos pofijába.
Otthonában, a puha meleg
alomban, a pihe gombolyag
félálomban anyjához
bújva szendereg.
A nőstény hiúz, télen, van úgy,
hogy hét kölköt ellik,
S jó szülőként, fel is nevel.
