Amit úgy vársz
Amit úgy vársz, elillan, kicsusszan
Mint ujjak közül a síkos szappan.
Csak pukkanó buborék,
Szivárvány hártya a szép pillanat
Vaku villan, volt nincs
Ha szeretsz elengedsz,
Ha elbirtokolsz,
Csak kipréseled
A részed, ami nem jár,
De mit kezdesz vele?
Minek neked,
Ha másnak csak fáj?
Hogy megúszd, csak azért teszel,
Végül a célkeresztben csak te leszel
Egyedül Stirlitz tudta, mit is tehet,
Egy kelepcéből kijutni hogyan lehet.
Tányérodra szednél még
De nem volna szabad.
Ami édes, mérgez.
Hiába könyörögsz,
Vezekelsz, térdelsz
Múlj el és némulj el,
Sírodra nem kell jel
Csak fakereszt.
