Alkalom
(Zseb rockopera két felvonásban)
https://soundcloud.com/user-467078919-677769158/alkalom-1-felvonas
Szereplők: Rideg Tények (R.T.)
Belső Vészharang (B.V.)
Vőlegény
I. Előzönge
A Rideg Tények, különös lények,
Magunkon kívüliek,
Hogy honnan jöttek s mit akarnak?
Talán e műből kiderül majd.
I: Szín: A valóság egy tetszőlegesen kiragadott hatszeglete
R.T.: (A nagy bummból kiválva, sejtelmes táncot lejtve lassan esküvői menetté rendeződve, a sálakon, nyakkendőkön pengetik és a szállongó porszemcsékkel ráeső fényben labdázgatva, kórusban az eleve elrendeltetettség himnuszát zengik)
Mi vagyunk a Rideg Tények!
Cellofánba csomagolt virág csokrok.
Belvárosi fodrász gyúrta kontyok.
Fogukat villantó vidéki rokonok.
Mi vagyunk a foglalt asztal,
A damaszt abrosz ha marasztal,
Mi vagyunk a vörösboros folt,
Azt ne hidd, hogy a véletlen műve volt.
Vőlegény (oltár előtt várakozva, zavartan, a rideg tények által körbetáncolva):
Oltárian félek, jönnek, özönlenek, sodornak a Rideg Tények,
És már semmit sem tudok, magamba kapaszkodok.
Melyik a balkezem s melyik a jobb?
R.T.:
Kölcsönhatunk, éppen jövünk, elközelgünk
A menyasszonyod képében rendeződünk!
A jövendődként, tüllbe csomagoltan!
Ím, szórják ránk a zizit, romolhatatlan
Konstansainkban semmi zsizsik!
Uszályunk az események láncolata, amely
Ide az oltár elé vezetett. Úgy is becézik e tüneményt,
Szabad akarat, bár kicsit szubjektív-e mérce,
De miért ne, játszani, keretek között szabad.
A mi vektorunk a tudat, amely megszabja sorsod
Kijelöli azt az utad, amit be kell futnod.
A világ elrendezett, mint az eklézsia bolt kirakata.
A házasságok az égben kötettnek!
Mert mi vagyunk a kékség, nincs kétség mi vagyunk a Mindenség!
Rajtunk kívül nincs rezgés: fénysebesség, O Kelvin, feketelyukak,
Ez a kalicka, amiben a kvantumugrabugra kötelező gyakorlat.
Ne legyen elfeledve, mi vagyunk a háttérben eleve elrendelve.
B.V. (a Vőlegény kételyeiből vigyorogva előlép, nyelve kolomp)
Hohó, hohó valami itt készül,
Rideg tények serege érzékeinknek feszül,
Ostrom lesz, készül a haddelhad.
Az oltár előtt mire várunk, csodára?
Mit csinálsz, mi a terv kapitányom?
Csak állsz itt vasalt fehér ingben,
Belül összegyűrten, félig holtan, félig élve,
Mint képtelenség egy félig bevert szegen.
Konyuló virágok szirma
Hervadtan hull szmokingodról.
Hű de csálé a csokor, Húzd ki magad!
Vőlegény:
Csönd legyen, pszt, zavarsz!
Hiába kongasz, avval csak bekavarsz
Leszereltelek volna már régen,
Csak nem volt olyan magas létrám,
Hogy a madzagodat én elérjem.
Szűk az öltöny és úgy nyom az új cipő,
És soha nem nősültem, csak felsültem,
Sikerülhet-e így a menyegző?
B.V (gúnyosan):
Bimm-bamm, Igent mondj rá, azon nyomban,
Ugye megy ez már a te korodban?
Látod amott, a Rideg Tények másznak felénk, a beeső fény
Az ostromlétra, fokos a sok nagyokos
tudálékos buzogánya mely ütést mér a halántékra,
mindjárt elalélsz, pedig ahogy a kutya vakkant,
csak mozgó mozaikok, termesz rajok, csak
jelenségek, benyomások, ahogy mondaná most Kant.
Megyünk, vagy maradunk, semmit se befolyásolunk,
adjuk meg magunk, nincs jelentőségünk,
szépen elballagunk, elsüllyedünk, csak mienk
a szégyenérzetünk: mint a foghúzás, nem fáj
az a szomszédos galaktikának, csak neked,
szubjektív minden lórugás, csak egy a mienk
a belenyugvás.
Vőlegény (fogai közül, szinte sziszegve):
El se hiszem, hogy én öntöttelek, te dombornyűg.
Micsoda torz egy bronz alak, félek harang.
Az öltönyöm zavart palástol, az ideológiák
úgy látszik ma bennem csapnak össze,
Csatatér a lelkem, Woodstock a telkem.
Mit tegyek, az oltár mögé nem bújhatok, elfutni nem lehet,
Fentről szentségek nyitnának rám kereszttüzet!
Két vörös fülcimpám közt búgj, hát Vészharang,
Gyűljön ide mind, ki ellenem van!
Gyulladjanak fel a templom fények,
Segítsetek , vagy tapossatok, Rideg Tények!
(függöny)
II:szin, változatlan helyszín.
Halott filozófusok, beatzenészek, pápák mellszobrai a vészkongás hallatán elvegyülnek a násznépben
B.V. a templomtoronyba felmászva kongat:
Hát szép kis vendégsereg kerekedett,
Itt van mind ki engem már elkergetett,
Vagy a sírjába magával vitt.
De nem vagyok sértve, se mérges.
Jöjjön csak nem késett még el,
Foglalj helyet, barátom, Hegel,
Hello Jimi, újra itt, lent, alant?
Hogy s mint peng még ott fent a lant?
Öfelsége, személyesen II. Ince!
Eljött megnézni, hogy ez komoly vagy vicc-e?
S befogadott kutyasorsával ölében Kant!
Tessék csak behozni, nem baj, ha vakkant.
Oh, itt elől van még van hely Robespierre!
Ne álljon ott hátul, kezében a fejével,
Marx, Engels Lenin,
Tessék csak bejönni, ne maradjanak kint!
Kezdődjék a szertartás!
Vőlegény (magában) Mennyi ismerős és ismeretlen, ilyen híres lettem?
R.T. (Menyasszony és kíséretének alakzatjába rendeződve egyenest a Vőlegény felé)
Sorry, most nem érünk rá teologizálni, épp elkezdödünk, mint jelenet!
Pont ellened vagyunk, de neked drukkolunk,
Imponáló célpontnak bizonyulsz!
Nem szeretjük ugyan az efféle logikai bukfenceket,
De megbuheráljuk konstansaink, áthangoljuk a Plank átmenetet
Kerekítünk a gázállandón, a csoda rád fér, miért ne, egye fene.
B.V. (lemászva a toronyból, tovább kong a Vőlegény fejében)
Elfutnunk most már nem lehet, mást diktál az etikett,
A Rideg Tények különleges nászmenet alakulatai
beszorítanak, körbe vettek minket.
Nehogy megfordulj, kilóg hátul az inged,
Lecsúszva slicced, keveset mozogj, azt kell, hidd el.
Harckocsi csöve a mennyasszony szeme, rajta
A fátyol álca háló, s már parittyaként repkednek az igék.
Együtt múlunk el, de nyugi, észre se veszi ezt senki.
Ma itt nem minket ünnepelnek.
R.T. (pajkosan viháncolva, Brown mozgással)
Nem várt alakot öltöttünk, nézzük mi lesz, jó hecc!
A kollektív tudatunk, összerendezett egy selyemkesztyűt,
S a kölcsönzőbe belépve a menyasszony, felhúzta azt.
Volt rajtunk, mint kesztyűn felár, hogy érezze, neki ez jár,
Bár a főpróbán, még hogy kesztyűt is húz, nem volt szó róla.
Nézzük meg mit vált ki hősünkből eme váratlan esemény, móka!
Vőlegény (sápadtan, elhaló hangon):
Uram Atyám! Mi lesz most!
Csipke kesztyű menyasszonyom keze helyén,
Abban közeleg, hogy lesz ő így az enyém?
B.V (okoskodva, kioktató hangon):
Tudtam én, hadnagyom tanács-talan, tanács-talan
A rendkívüli közgyűlés helye: a zavarban van
Nicsak a fórum döntésképtelen, egy az agy ellen.
Vőlegény:
A színen olyan egyedül vagyok én
Mit tenne egy gavallér? Oh én esendő…
Mit mondotok, segítsetek ti, Rideg Tények?
Lehetnétek szolgáim, nem pedig ellenségek.
Nem segít, csak zúg-búg ez a berezelt Belső.
A kesztyű leveendő, a kézcsók úgy lehelendő?
B.V. (sértődőtten félre)
Még hogy én nem segítenék!
Ne légy tétlen te szeren-csétlen,
Biztos légy a dolgodban, ez a fő!
Ha-ha, ha már te vagy a vő, a vőlegény!
R.T (csodálkozva összesúgnak)
Nézzétek csak Okok, Okozatok,
Jelentsétek őfenségnek a Rendkívüli Eseménynek,
Célpontunk, a Vőlegény bírja a strapát, nem nyafog:
A kesztyűt magabiztosan lefejtette,
(persze, nem jól tette)
De hírét visszük, nem jött zavarba,
Ha más nem is, ő is lehet még a Helyzet Ura
Vőlegény(megkönnyebbülten):
Még van remény, ezt is túl éltem én,
De szívem hangosan kalapál,
Valahol már áll és vár a bál…
R.T.: (a pap szájába összegyűlvén)
Előtted papnak rendeződve válaszra várunk
Mi, a Rideg Tények mégegyszer kérdezünk téged,
Felelj, akarod-e…?
B.V.(szerepéből kiesve, vérnyomásként féltékenyen zúg, hogy elterelje a figyelmet)
Zúgok-búgok félreverve, így bosszúlok
Meg sérelmeket, miket itt elszenvedek.
Még a végén elhiszi, hogy Ő is nagymenő
És hogy egyedül lehet a Helyzet Ura! De fura, mintha
Gyengébben szólna hangom, vagy csak
Én hallom, na búgjunk kételyt, na gyerünk,
ez jó, ez rémisztő, ébresztő, hátra van még a nyitótánc!
Hja, a keringő , amiben olyan jók vagyunk, mi,
Olyan jók, hogy az szédítő!
R.T.: (a pap szájából) Akarod őt (félre) és persze, minket?
Vőlegény: ööööö, igen!
R.T. (csodálkozva)
Az oltár előtt ím már helyt állt: kijött, ez igen!
„Nem” helyett kinyögte hogy „igen”!
Okok, Tények,Események, nem arra vártunk tán,
Van ürügy, hogy urunk legyen egy ilyen szultán?
B.V(zsörtőlódve zúg-búg)
OK, zsoké, kinyögted, de ne verd a nyálad
Az is lehet, hogy a tied itt csak
Egy mellékszerep, vőlegény bárki más
lehet, aki öltönyös és rávágja, hogy „igen!”
Vőlegény (növekvő magabiztossággal):
Be se fejezd, ismerlek már,
De B.V. akárhogy is kongasz,
Legyőztelek, erény ágyúvá öntelek.
R.T (a hódolat hangján zengik)
A nehezén túl,
házas immár császárunk
Isten előtt bonthatatlan,
Kattanunk, mint vakuk,
Nyomulunk nyomában, mint tanuk,
Menyasszonya mi vagyunk
Mi Rideg Tények, ezentúl őt szolgáljuk!
Mától Ő a Helyzet Ura
Karunk süppedős fotel,
Ridegségünk dugjuk előle el,
Az élete legyen luxus hotel.
B.V. (elhalva, megsemmisülve)
Leszerelt ez a bolond,
Fejében most a diadal kong,
Oh én szegény,
Ágyuvá öntve leszek erény,
Vagy még most lelépek
És mást keserítek…
III: Utózönge
Hát ez volt az nagy alkalom,
Volt dínom dánom, lakodalom,
Ott voltam-e holtbiztosan ma sem tudom…
De a Rideg Tények, ezek az apró
Ok okozati magunkon kívüli lények,
Azóta is a tenyerükön hordoznak,
S kit Uruknak mondanak,
Azt nevezzük, ugye, szerencsésnek.
Nem kong már az érces B.V.
Röhögve gurgulázva félszeg bérceken,
„csak báb vagy, kellék, csak báb, vagy kellék”
Manócskáim a szelíd, Rideg Tények
azt súgják itt belül: „kellesz te még.”
De mire mondtam akkor igent?
Körbevesznek engem magamon kívüli lények?
Vagy csak jelenségek, logikai kapuk, relációk?
Érzéki csalódás csak, ahogy a pincsi vakkant,
Agyadban van kutyaházam, Emmanuel Kant?
