Megálltam
Egynejű, hajnali ködöt hasító szatír,
Csak eggyel lehet, arról van papír.
Állj meg, mielőtt még lépnél a préda felé
A sikolynál jobb ha behúz a relé.
Jó, jó stop, megálltam, tudom csak
Álca az a bárca amit képzelek arcára
Nem engem ránt ma táncba, megyek tovább
Ballagok a szokott monotóniámba.
Szemem vetkőztet, románcot szövöget
A neuronköteg, azt még lehet? de minek?
Ha hanyarodik a sín, hozzám simul a kín,
Csak balaszt vagyok, nem pedig hím.
Orromon át az illatuk, pupillámon át
Passzírozzák mellük, seggük, bújnak
Buja agyamba, nyüzsögnek álmomba,
Nem tudok gondolni semmi másra.
Sapkám alatt kétes lokál, útszéli motel
Úgy tele van már, hogy szédülnöm kell.
Minek él ennyi, ha csak egy az enyém?
Mennyi férhetne még bennem el?
Egynejü, hajnali ködöt hasító fakír
Már nem vagy hű, de még nem vagy hűtlen,
De látom elfogyott a kox, kihűlten
Andalogsz, de ha nem nyafogsz,
Kapsz egy jó pontot nálam, de ettől még,
Nem lehet több nejed, jobb így neked.
