Üres Budapest
Péntek délután, nagy kivonulás,
Négykerekeres exodus,
Bepakolva ropi, kávé, pia, hús.
A polcokon mindig van utánpótlás.
Csikorog a radial, ízzik az aszfalt
Nyomják a pedált nagycsaládos apukák
Hátul aszalt gyerekek, szótlan kukák
Fityegnek a szentképek, kulcstartós kabalák..
Csak a bankautomaták őrzik a várost
Kifosztva, üzemen kívül Budapest
Remeg a levegő, bádogvárost fest
A kipufogógáz ahogy szürkén szálldos,
fohásszal szíjazva, imákkal keveredve,
falanszertként a zöldmezőbe.
Lüktető halánték üvölt előre dőlve
Ölne, magából kikelve verekedne.
Budapest üres szemetes
Kihalt tereken felásott kábel ásít
Itt maradtam, most kicsit más itt
Keresem amit elvesztettem.
Valami ideköt, talán egy délelőtt
Amit átaludtam, szerelmes lustaságban
Vagy egy troli, mely alattunk búgott
Vagy csak vártalak az NDK centrum előtt.
Jöttél vagy sem, ma már nem emlékszem,
Csak a benyomás az ami még ideköt,
Üres Budapest, itthagyták mindenüket.
Én csak ülök, nem menekülök.
Itthagyták mindenük a menekülők a hétvégi autósok, a kitelepülők.
Szabad a vásár, most megtalálom azt,
Azt az érzést, ami örökre ide ragaszt.
