A legnagyobb fogás
Trombitafolyondár harsog nap zsoltárt.
Zörgő szitakötő abroszt terít a vadvíz tükrére.
Gyíkként suhannak tova az órák,
Lecsapolt tocsogók gőzétől részegült
pókok damilllal szövik át a szénaboglyát.
Csehszlovák függőágyban szunyál a kánikula
S amíg nem figyel oda, eldől a kerékpár,
szöcskeként pattanva szét, alkatrészeire,
S az egész világ ím, komarnoi kerékpárbolt!
Az nem lehet, hogy pont te nem vagy itt!
Jó lett volna akkor ellopni mindent,
Mert a dolgoknak akkor még igaz szaga volt.
Balsors. Halsors. Ponty.
Vajjon, csak képzelem,
hogy rommá rendezett vagont húz velünk
A füstfoszlányt köhögő, piros balatoni diesel?
Vajjon, csak álmodom, ahogy
a hullott faepret érlelő gazdátlan kalibák
riadtan rohannak a gazos táj szoknyája alá,
miközben rohan velünk az átok expressz
és a gitáros fiú is utánad ugrott?
Balsors. Halsors. Ponty.
Igen, csak álmodom ahogy
együtt gurultok a töltés
oldalán és az ablakot éppen feléhúznám
Amikor feltápászkodva integettek,
Hogy sikerült, megszöktetetek!
De én csak a műbőr melegét érzem
Fenekem alatt amikor végre az ablak
Mellé átülhetek, kinézhetek,
integetnék, de minek?
Körülöttem hűlt helyek…
Balsors. Halsors. Ponty.
Horgászigazolványom bemutatva a
Nyár sorompója felnyílik.
Vonalkódós megváltott nyugalmam.
Friss fogásért tátog a száraz üres szák.
Nem ismerem, aki ebben a pillanatban
Mellém telepszik és felvételt készít rólam.
Azt mondja, nem akar kérkedni, de tényleg 5 gigás.
Kínai, de van magyar nyelve, sőt, az is lehet,
hogy magyar, de akkor nagyon szenved.
Mindenesetre magas faktoraimmal bekenem
Viszonzásul, hogy ne égesse le magát,
s közben remélem, hátha odább ül.
Az is lehet, hogy csak érzéki csalódás volt
Végül is, meleg van…
Se kapás, se mozdítás…
S olyan hirtelen, mint meleg sörből a hab,
Tör utat a hihetlen, szétspriccel
A felfoghatatlan, kapás van!!!!!!
Testem élménnyel teletömött etetőkosár,
Virgonc csontikkal, pufival
a gát agyagos ázott talajával,
az etetőanyagba gyúrva ninden
idegvégződésem, neuronom.
A karikába hajló üvegszálbot
nyelébe kapaszkodva, nem unom,
sőt!
hallá vedlek, drótkötélen ereszkedve
A labirintkopoltyús csigalépcsőn
A békanyálas kuruttyoló életigenlésbe:
Mint Robinsontól menekülő anti Péntek,
Vissza a vademberségbe, a születésbe.
Percet habzsoló kannibál, se villa se kanál,
Jelenem csuszamlós magzat máz,
ágyékkötőm a pillanat, a napsugár
eresztékem végtelen mély.
Belefeledkezve fárasztok, és sodor
sodor a stég, sodor, sodor, irány a…
Balsors. Halsors. Ponty.
Kifogtam végre, de olyan öreg volt halam,
Hogy kimúlt mire a szemébe néztem.
Fejest ugrottam a törtfényű retinába
S órákon át lihegve úszva a halvérben
A ponty hideg agyvelejében mit láttam?
Egy esőverte tűzrakás körül
Elvetélt tűzgyújtási kísérletek,
Ázott gyufás kísértetek szúnyogokat csapkodtak.
Mindenki tök részeg volt és hangtalan dalolt.
Balsors. Halsors. Ponty.
Késemmel kibeleztem a halat
Óvatosan, hogy ne folyjék szét az epe
Kiválogattam a belsőségek közül,
Megpucoltam magamat
Riadva minden neszre, este,
Ólomsúlyú álomba merülve úsztam messze,
a zsákmány állat lakhelyére vissza,
hogy bekapjam a csalit, helyette,
hogy bennem ússzon, élhessen,
az én halam.
Tudom, ki küldte, ő is bennem van.
Azóta se fogtam ekkora halat.
Mindez rögtön azután történt,
hogy egy barátom meghalt.
Balsors. Halsors. Ponty.
S most már az emlékek is halnak.
Összemosódott arcok, emberek
Dalnokok, halak, magyar végek
Vízben ázó, gazdátlan stégek,
Elhagyott vonatok, graffitik
Pillepalackal tarkított mezőségek.
Balsors. Halsors.
És most már tényleg: pont.
.
