A pénztárnál
I. Záróra a vidámparkban
Részt vehettem egy durva játékban,
Betörtem vad hintalovat,
Persze beszíjazva, sisakban,
Király voltam a vurstliban,
S egyúttal megtoroltam azt, hogy
Darwin szerint már alulmaradtam:
Se szőröm, se agyaram, se farkam.
Szóval kiéltem magam e nagy ródeóban,
A technika vívmányaival felszerelkezve
ütöttem vágtam, lőttem, odacsaptam.
De előbb ketrecbe zártam a résztvevőket,
Nehogy némi eséllyel induljanak,
Biztos ami biztos, mindig én győzzek:
Most már egész biztos döglött az oroszlán,
Se flóra se fauna, csak izzó katlan, szauna,
S fő ellenségem a jövő maga, s a fenntartható fejlődés:
Kész fejlövés, merénylet kényelmem ellen.
Vége van lassan a menetnek,
Ráncosodik az örök kamasz
Nincs más hátra, fizetni kell,
De ki állja utánam a cehhet?
A természeti törvények kérlelhetetlenek,
Mint a frissen szabadult rab,
Akit jegyszedőnek alkalmaz a Vidámpark,
A konstansok nem ismernek irgalmat,
Sem a villany dodzsem
Ez a zseton faló szörny,
már csak villog a sárga LED
Nem üzemel, csak a csábít,
hiába rúgok az oldalába,
vége van, nincs több menet.
Vége van, ki kell szállni,
A zsebbe egyre mélyebben kell kotorászni.
II. A kasszára várva
De mennyi is az az entrópia növekmény,
Amit tartozom kiegyenlíteni? Mennyi a valós ÁFA?
Tobzódásom ára a kerek nagyvilágban?
Mennyi a kifizetetlen angyali zsold?
Hogy e világban van, volt P. Zs.?
Volt e olyan mértékletes, szolíd, jámbor,
Szembe mer-e nézni a tényekkel, mint
B. S., B. I., S. N.?
Mennyire hullott szét a világ miattam?
Baj, ha a Földet szemét kukának használtam?
Ki térítí a kárt, hogy halálra zabáltam magam
gyorsbüfékben, eldobható műanyag tányérokból,
S polietilén zacskókba kotorták, amit ott hagytam?
Mennyi a zenés felár a rockandroll korszakban,
Ha vízforgatós medencékben rúzsos kehely-ajkakból
Málnalevelet szürcsöltem desszertnek,
S tanga bugyikkal töröltem fagylaltos számat,
Thermal vízzel masszírozva közben a hátam,
Háttérnek Elvist Presley-t csutkán hallgattam?
Gyűrött lepedő a téridő, dúlt paplan a hátra
Hagyott angyalok által nekem vetett ágy?
Mennyire leélt a sokcsillagos isteni ingatlan?
Hagytam elég időt a Rendezvény Szervezőnek,
Hogy az égi személyzet takarítani tudjon
A fergeteges parti után? (király volt azám, apám!)
Na de utánam mi lesz? A Kisvakond öngyilkos lesz?
Mint a minden esztétikát nélkülöző lomtalanító cigány,
Aki egy guberált hamis ónémet széken ül, úgy terül
Szét majd a sápadt arcokon belső békém hiánya,
A mindenségen át károgó varjú diszharmoniám?
Célzott terápiák eredményeként aljzó szerekkel szétlőtt
Denaturált fehérje roncsaim, mint fejetlen kibelezett macik,
Szurkos képű lurkók vitaminhiányos fogazatára lesznek
Hiánybetegség tüneteként, ragyaként kiültetve?
Tobzódásom mellékhatása, egy kócos koldus gyerek lesz,
akit borítanak sebhelyek, amiket rajta én ejtettem,
míg önfeledten beszíjazva bukósisakban, sebezhetetlen,
Bebiztosítva tobzódtam a szimulált törésteszt feast ródeóban?
Az unokák rongyaikba köhögve, kormot lihegve,
A száraz Duna vádi medrében nyikorgó babakocsit tolva,
A sívó homokkal dacolva, a szalasztott jóval pakolva
A lomokkal és az álmokkal együtt eladnak majd
vegyes adagolható hulladéknak a MÉH-be,
Hogy legyen egy génkezelt almára zsebpénzük,
Mert enni kell, és kinek van szüksége ilyen emlékre?
Igen ez lesz majd a mértéktelenség következménye!
Ez lenne hát a főkönyv mérleg, az összeg, annak az ára,
Ha a pénztár valós ÁFÁ-val terhelt számlát nyújtana át máma.
Ezért, jobb ha az ember előbb nyúl a zsebébe,
mielőtt fedezet nélkül mulatozni betérne.
És nem árt tudni, hogy csak Isten az,
akinek nincs szüksége ÁFA biztos pénztárgépre,
Ugye valahol igaz, amit írok, nemde B., N., I.?
III. A kasszánál
Szóval, mit szépítsem, magas volt az oktánszámom,
Eltékozoltam amit rám bíztak, szánom, bánom.
Eloroztam, felzabáltam, kipufogtam,
Rokkant kocsiba pofoztam a jövö nemzedéket,
Úgy, hogy ki sem állhatott ellenem soha,
Mert meg sem született még, így nehéz is lett volna.
Feléltem holnapját , felfaltam mogyorós csoki adagját,
Letéptem a játszótéri hintát, olyan rossz voltam,
Mint Lolkával összeszorozva Bolka.
Ezek után, még nekem áll följebb? Nem!
Az nem lehet, hogy öklömet az égnek rázva hagyjam el a ringet,
Mint doppingoló léha atléta, aki vesztett!
Még még, hadd halljam, hol a vastaps? Máris vége?
A pezsgős üvegek dobogó fokáról durranjanak!
De mire fel? Még csak önmagamat sem győztem le,
Árnyékbokszoló Kokó, önzabáló verseny volt ez, dáridó!
A bevételből, a papírpénzből is önzésemet támogattam,
Kitapétáztam összkomfortos magányom,
Százszor éltem egyidőben, szörfözve több hullámsávon.
Nem csoda, ha az ügyfél a kasszánál állva
most retteg, fél, mert fizetésképtelen.
III. Zavarban
Mennyország kapuja helyett,
Üres olajos hordókon ritmust kongatok,
Sámliként lábam alatt rojtos gumik,
elszulfátosodott ólomakkumulátorok,
Azokra mászva kukucskálok,
hogy mit csinálnak a felhők között a boldogok?
Ott van e B., N., I., vagy
Ők is olaj után kutatnak mindörökre?
S ekkor nyakon ragad egy kampóscsőrű griff
S a trón elé lök, rajta ül, akit eddig pincérnek néztem.
A fényt nem szokom meg soha,
de belefogok, hebegve, habogva mondandómba:
Bocsásson meg a Fő Úr hogy eddig baleknak néztem!
Frank Zappa példájával ugye takarózhatok,
Mert különben eléget rögtön a szégyen.
Koncertjeire úgy tudom, nem kellett belépő jegy,
A pénztárnál fizetni csak annak kellett,
Aki a koncertről a vége előtt távozott…
Igaz néha a koncertje több napig is eltartott.
Végül is, élveztem az életet, meg ami belefért,
S nem arra gondoltam, mennyi lesz a tobzódás ára,
S nem tudtam, hogy már olyan magas a számla,
Hogy saját Fia bőrét vitte Ön értem a vásárra.
De hisz én kitöltöttem a rámszabott időt…
Mondja, ha távozás után reklamálhatok,
Árulja el, miért áll mögöttem most ennyi nulla?
V. Happy end
S a Fő Úr szól hozzám, lámcsak hangja egész barátságos,
De nem válaszolt, hanem Ő kérdezett,
S némi alapja van annak, hogy rögtön le is tegezett:
Mondd csak rájöttél végül, semmi sincsen ingyen?
Boldogan bólintok: úgy gondolom, Igen, Igen!
S a háttérből előlép B-, N-, I-:
Egy a szerencséd, Ynakras, hogy ebben is tévedtél!
Szakrális dalba fognak hárman ott,
Az is aki a félnyolcas előtt „ördögként” posztolt!
Dalolnak arról, hogy semmi sincs, de egy Aki Van ingyen
S kontráz az angyali kar: az Irgalom, s Ő az, maga az Isten,
Hiszen Ő a megtestesült szeretet,
Viszonzást nem várva szeretett,
S ha a misén csöngettek, az soha nem
A pénztárgép hangja volt.
Ingyenes, mégis így megy jól a bolt,
Amíg van talaj s felette feszül az égbolt,
s boldogul, ha gyarló is volt, az aki
poklok helyett magába szállt, mielőtt meghótt.
