Szonett M.G.-hez
Kék köpenyben mártozott a szótlansága,
Szeplőtlen eszményt ő fátyolként hordta.
Ezer tornyú mecset puha perzsa szőnyegén,
Szentélye felé lépni meztéláb illett volna.
Gyöngyöket izzadó bizánci katakombák
Kutakat rejtő csipkeerdős Alhambra,
Úgy képzelem el magamba, mintha kelet
Titkos kapuja az ő kertjéből nyílana.
Esztelen aki spórol a belépőjegyen,
S a minaret belső kincseiből semmit se lát.
Hiába az izzó trópusokon remegő India,
Ha nem bomlik felé , titkot lelőn, vitorla.
Szelídséget rejtő, árnyas ébenfa erdő
Csendjén átrohant a bönyét kergető,
Izzadt, bukott, kitagadott fiú banda.
Kigombolt laborköpenyben eszetlenkedő
Feledésbe merülő kerge esztendők
Mélyén még meglelem, a padban ül szótlan.
