Szomszédok 2.
Zsaluzatok bioszféránkat kijelölik:
Egy erkély a -tól és egy bejárat az -ig.
Albetétekben szorongó Tótok, Kisek,
Szomszédok vagyunk, ki csúnyább, ki szebb
egy kicsit de valljuk be egyformaságunk
összeszokott, régóta idekövült salak,
néha bunkó a stílus, ocsmányak a szavak.
de mi vagyunk így egy tömb, társasház,
s harcunk tétje, mennyi a villany, a víz s a gáz,
Ha néha köszönünk? Az csak mézes-máz.
Árgus szemekkel lessük mennyi a tartozás,
Ez az acsalkodás az összetartozás: a panel progrom
Kukáktól és lakóktól kavarog a gyomrom.
Lépcsőházban szembejön az odakozmált prézli,
A zöldövezet álom, mint apacsnak a préri.
A kettőméter huszat, a talajtól az égig,
Szemem naponta százszor kutatja végig,
Mit keresek én itt? olcsó lecsót, sóletet?
Választanék szebb sorsot, de nem lehet:
Már megint le kell vinnem a szemetet
