Egykét egykét, egykét,
monoton menet ostromol
cloud servereket, és fotókon
szebbik énjük sármol.

Egykét egykét egykét
sehonann sehova és nem kellenek
útban vannak, a felszínen ragyognak,
mint fáradt olajfolt a Dunán.

Minek számolok be?
Miért nem számolok le velük?
Miért tapodnak, hogy a helyük
enyémbe legyen? Hülyék!

Bár ezt nem értik, ez avítt,
inkább számolok, az lazít,
Menetelnének a francba innen,
A generációs szakadékba.

Van köztük akiket szeretek,
de nem jobban, mint magamat:
Bámul egy LCD-re arca viasz-sápadt,
Olvad, mint halálba doni század,

Csak nem moccan, nem tesz, nem lép,
hiába számolok, gyerünk, egykét,
lebomlik, egyhelyben kockulva,
válik köddé, mint sokan Auswitchba,

A média öl, merényel, gyilkol,
butítja sírba egy újabb alkalmazás,
és én habzó szájjal üvöltük, sírva,
mint egy gané, szadista őrmester.

Egykét, egykét, egykét,
Vezénylem a sok jól táplált hetykét,
Egyikük sem találja a helyét, én sem,
Magukkal sodornak, menetünk nyomtalan.

Egykét, há négy,
Ez legalább rockandroll,
Its only rockandroll,
But I like it. Mi mást itt?