Olivier Latendresse érkezik
Ím, Olivier Latendresse érkezik lován
Kantár leengedve erős kezében s a tartomány
Hódolva borul elébe, népe már mióta őt várta,
Asszonyok szemében örömkönny s pára.
Van-é édesebb, mint gyengéd kezek ápolta
diadalban szerzett sebek? És bánatát mámorba
fürdetik, felednie kell háborút, gyilkot és ártást:
Kecses ujjak nyújtják a falatot s hozzá a mártást.
Míg délceg páncélját fényesre suvickolja,
tüsténkedik körötte apród had és tucatnyi hű szolga,
Mesélj, mesélj kérlelik pirosan epedő édes ajkak,
Kik hőst érinteni és csókkal halmozni akarnak.
S ekkor hirtelen turbulenciába kerül a gép,
Olvier Latendresse Vecsés felett eszmél,
A nagy lökéstől fejére esik a sisak és az ütő,
S alant dugóban áll már Budapest és Üllő,
Mikor kábán ocsúdva kinéz a gép ablakán,
"Önre várnak mind!", bólint a másodkapitány,
Az álom íme valóság, a sallang ugyan más:
Autogram osztás, de előbb a landolás.
Mily keveseknek adatik meg! S ím, ő
a valóságban is a sztár, nemcsak mellékszereplő!
Így elmélkedik Latendressze, bár nincs szüksége
lovagi mezre, testén feszül fehérvár dressze.
Kezében hoki ütő s nem acél szablya,
A játékszabályokat ugyanúgy betartja,
mint az a hős példakép réges régen,
kiről álmodott azon a Lufthansa gépen.
Jutalmául lelátón hullámzó keblek,
Jegyek érte tízezrével keltek,
S csúszik a korong, nincs megállj!
Fehérváron dagad, hízik minden máj.
Olivier gólt lő, gólt gólra halmoz!
Latendresse küzdve küzd, nemcsak malmoz.
Pontok, kupák, siker és pénz, pénz?
Pénz, jajj, ezt nem kellett volna...
Igen, a pénz, az a fránya gázsi, bár szíve itt,
lehetne egy kicsit több, ha már fehérvári?
Van jobb ajánlat: annyi nulla, szinte megriad,
Tárt karokkal várja, maradna, de hívja Riad.
Arab légitársaság és szunyókáló Latendresse,
Egy hokisról álmodik, ki a magyar kupát megszerezte,
Igaz, nem kapott érte sokat, de az a szeretet!
S ekkor vad turbulnecia rázza meg a fedélzetet.
Olivier ébred, s eszmél, igen ez ő, ki azt hitte jól jár,
Oh, mennyire nem kell az plusz néhány ezer dollár!
legyen bármily kurrens valuta, kemény,
Visszatérni fehérvárra, van még remény?