Inni vagy nem inni

Inni vagy nem inni ez nem lehet kérdés,

Értelmét vesztené a régvárt küldetés:

A télak az értelmetlen hétköznapok elől,

Hogy van-e még közös bennünk vasárnap eldől.

Tudjuk-e még együtt egy mozdulattal emelni kupánk?

Egy ütemre tud e nyelni keservektől száradó gigánk?

Termőre fordítja-é szlovák ser az izzadságtól sóízű sivatagot,

Párkányi párkányok részeg csillogása enyhíti a bánatot?

Inni vagy nem inni, ez nem lehet kérdés,

Női elvárások  elől nincs más menekülés,

Bamba szembogarak meredten nézik a sörhabot,

Egy pillanatra otthagyva a gályát és a sorhajót.

Inni, inni, inni, ez nem kérdés, ez parancs!

Nincs orvosi igazolás és össze fog akadni az agancs,

ha nem jössz, kifogást, átlátszó alibit találsz,

Nem vagyunk túl sokan és vagy az egyik utolsó társ,

Aki még megért  és aki indok nélkül szabadon lehülyézhet,

akivel ha nem is grundon, a Parnasszuson bönyézek,

Aki jobban ismer mint én saját magam,

Aki mint a frissen szűrt búzasörön, átlát rajtam.

Nem kell hinni, nem, semmiben sem kell,

Gyanús csak az, ki nem velünk vedel.

Ha nem jössz, meg kell kérdjem buzi-e vagy?

Mi lehet egy korsó párkányi sörnél ugyan fontosabb?

Asszonyi kérlelés, szerelmi affér, világosíts fel mi a háttér?

Határidők? Szalagavatók? Eljegyzések? Egy sör rádfér!

Otthagyod a csatateret és rendezett sorokban sturovoba vonulsz,

Vagy akkorát kapsz, hogy attól kódulsz.

Inni vagy nem inni ez nem lehet kérdés,

Már most részeg mámort érzek attól e nyers életérzés,

Számban ott erjed a láger lé, a friss felvidéki maláta,

Haláfia aki nem jön! Ugye ezt mindenki belátta?