Komor Kornél

Hol tanyám alatt a rög domborodik,

Komor Kornél szomszédom ott lakik,

Drótkerítésen át dugom át orrom birodalmába,

Nem bír engem, útban vagyok hiába.

Bekerítve nyerítenek telivér lovai,

Gondoltam bontott cserepeit át kellene hordani,

Minek az neki, már vagy húsz éve ott rohad,

Háztetőmnek faanyaga meg csak egyre korhad.

De ajánlatot tenni nem mertem,

Mert Komor Kornél nem köszön nekem,

Eltraktorozgat úgy hogy, hogy nem int vissza,

Az én csőrömet meg ez a helyzet piszkálja.

Komor a Kornél, birodalmán csipkerózsika átok,

Pedig a házára akarok vagy se rálátok,

Nem kellene árkon bokron átküzdenem magam azér',

Hogy barátkozzon velem a túl Komor Kornél.

De mi a csuda szúrta meg, nem lehet oka a rokka,

Százszor elterveztem már, egyszer átugrom oda,

De mikor felémkap az a kaukázusi juhász szuka,

Nem vagyok túl dali, de ő sem Csipkerózsika,

akiért hajlandó volnék vitézi virtusra is én,

Kornél ő, s nem a két tanyával arrébb lakó Irén,

Cserepei ezért mennek bontottan tönkre,

Komor Kornél meg komor marad mindörökre.