Felújítva

Már nem segített a nagytakarítás,

Érezhetően ott marad

a falakba ívodott hangulata.

Kisöpörte őt egy lomtalanítás,

Mégis, hiányába jártam haza.

Róla mesélt zúg, szoba szeglet,

Egy ököllel betört kamraajtó,

A csálén fityegő WC deszka,

és hát az a titkos szoba,

ahol  egymást tönkre tettük.

Kevés a porszívó, oly szívszorító

A még mindig ki tudja honnan előlibbenő

rózsa illatú kölni illat, és még elő

elő bukkan a procicák közül egy hajcsat,

egy hajgumi, megannyi kellék,

valahogy itt maradt, pedig nem kellek rég

vákuumába járok még  haza,

Kilakoltatni nem fogja, csak a teljes

renoválás, az átfestés, más színre,

Olyanra, melyet biztos rühellt volna.

A csupasz téglákig le a vakolatot!

Fel kell szaggatni a padlót, az aljzatot,

Ki kell cserélni WC-t, az ablak rámát,

Kukába kell dobni mindent, úgy

ahogy a telefonszámát.

Kifizetek bármekkora számlát,

Itt nem maradhat fikarcnyi nyoma!

Ha kell szétveretem az egész házat,

Kiégetem újra a téglákat, átsavazom

a vízvezetékeket, a kádat újra zománcozom.

Talán a gyűlölet? A sértődöttség?

nem tudom mi motivál,

Őtlenítem a kertet, a pincét, a padlást,

Kész van, igen, hirtelen eltűnt...

és itt maradt egy dühöngő őrült.