Ketrec az anyagi világ,
Ideológiák, hitek falazzák kijáratát,
Templomtornyok, piramis csúcsok,
Bögdösik a könyörtelen eget pogány pagodák,
A fohászokra nincs felelet.
Ha valaki szabadulni akar,
anyagi kölcsönhatások a szeráfok,
Irgalmatlan az anyag, de nemcsak ebben,
Gúzsba köt idő s a tér,
Végtelenségéhez kétség fér.
Imádkozik, vagy magában motyog az ember?
Egy nyelvet beszélhet-e transzcendenssel?
Önmaga kreálta kitaláció az a stáció,
Amely előtt még ma is némán térdrehull?
Nem, az lehet emberi agy szülemény.
Miért megragadhatóbb a nyilvánvaló?
Mint a rejtőző, értelemmel felfoghatatlan?
Anyagba komprimáltak, hogy semmivé expandáljak?
Nem segít sem Marx, sem Lenin,
Géppisztolyos Che Guevara tanácstalan legyint.
Egydül hagy Buddha, zord Zoroaszter,
Az exit innen azon a vérző seben át kell
Vezessen, amelyet születésem előtt ejtettem:
Titok, azon át, innen kijutok.
