Az orosz,

Borús az idő, kint szemerkél,

Ma nem pakolt ki az Orosz,

Lepsényben üresség honol,

A vasárnap így csúf, rút, gonosz.

Hatalmas birodalom szülötte,

Mily szél hordta, seperte ide?

E tájra, hol szükség van portékájára,

S minden porcikájára, mert ahogy az italbolt,

Minden íze e nagyközség része immár?

Ma délig alszik az Orosz,

S mi csak ténfergünk üres placcán ott,

Semmi made in USSR, vagy CCCP,

Ez a délelőtt marad a hiányérzeté.

Ő már lepsényi, bár lakhelye titkos,

Tokmánykulcsait vágyom érinteni most,

Aztán visszahelyezni a satuk, a láncfűrészek

fogai közé, s hallgatni a tört magyart,

Mely hitelesebb, mert benne még van anyag,

Tapintható stílus, egyedi sorjaél,

Nem találom a helyem, közérzetem most,

Olyan mint egy félbemaradt glaznoszty.

Szeretem azt a revés köszöntést, Jó reggelt,

Tessék, itt a hózentrógli, a kapanyél, a bilifül,

A bilincs, a ponyva, a ruszki redikül,

Hiányzik és evvel, nem vagyok, egyedül.