Az orosz,
Borús az idő, kint szemerkél,
Ma nem pakolt ki az Orosz,
Lepsényben üresség honol,
A vasárnap így csúf, rút, gonosz.
Hatalmas birodalom szülötte,
Mily szél hordta, seperte ide?
E tájra, hol szükség van portékájára,
S minden porcikájára, mert ahogy az italbolt,
Minden íze e nagyközség része immár?
Ma délig alszik az Orosz,
S mi csak ténfergünk üres placcán ott,
Semmi made in USSR, vagy CCCP,
Ez a délelőtt marad a hiányérzeté.
Ő már lepsényi, bár lakhelye titkos,
Tokmánykulcsait vágyom érinteni most,
Aztán visszahelyezni a satuk, a láncfűrészek
fogai közé, s hallgatni a tört magyart,
Mely hitelesebb, mert benne még van anyag,
Tapintható stílus, egyedi sorjaél,
Nem találom a helyem, közérzetem most,
Olyan mint egy félbemaradt glaznoszty.
Szeretem azt a revés köszöntést, Jó reggelt,
Tessék, itt a hózentrógli, a kapanyél, a bilifül,
A bilincs, a ponyva, a ruszki redikül,
Hiányzik és evvel, nem vagyok, egyedül.
