Aranykártyás, mégis, lelke oly nagy,

Annál tán deviza tartaléka, mely hatalmasabb

Kártyáját magánál tartja, hogy lehúzhassa érted,

meghív bármire, nem is kell kérned.

Ragyogó gravírozás fennen tudatja,

Jóval gazdagabb nálad a tulaja,

Ő nem akárki, nem átlag barát,

Kézszorítása van vagy száz karát.

Veled csóró kézpénzessel is szóba áll,

Azt hinnéd, őt szolgálja minden terminál,

De jaj, nincs automata, mely e kártyához méltó lenne

Számlájáról mind többet szed le.

Ugye megérted, ilyen vagyoni hátérrel a kockázat

már kerülendő, s ilyen aranykártyást csak néhányat

tart számon a rendszer, s ha megtudják a kódot,

Nemcsak őt éri kár, hanem az  anya bankot,

Amely az aranykártyát részére kiadta,

Szóval jobb ha seholsem mutogatja.

Hisz a csillogása minden figyelmet felkelt,

Óh, ha tudta volna már akkor mikor rendelt,

Hogy egy ilyen szar helyen nem kaphatja csakúgy elő,

És nemcsak ő halna meg, ha valaki lesből rálő,

Ezerhatsáz forint két velős piritós a számla,

Ja és két korsó sör, a kérdés, pénz vagy kártya?

Ugye nem nagy kérés, ha most az egyszer,

fizetnél te még egyszer  a kézpénzeddel?

Mert egy aranykártyásé ugyan az egész világ,

Mire menne vele, ha nincs kézpénzes barát.