Kőkemény agyag
és rostos izmok,
mily messze még a talajvíz!
Még egy vödör és még egy,
a betongyűrű lassan süllyed,
csikordul a lapát,
csorbul az indiai kapa,
Még hogy Mózesnek egy botütés...
Utólag minden oly egyszerű,
de most, a munkagödörben,
Talicskázva rézsűnek az iszapot,
Ki segít, ki ad erőt, hitet?
Gyűrd fel az inget!
Jóska ma te mész le,
S én kezelem a csörlőt.
Szusszanj egyet,
Szűk a gödör és omlik
a lösz, csoda ha feljössz.
Itt van egy szál, nesze,
Mezítlábas persze,
Na gyerünk.
