Kutat fúrok, ingyen,

Nem túl mélyet,

Leláthat aljára a tekintet,

Már ha észrevesz

egyáltalán bárminemű változást.

Sekélyes azon öröm,

Hogy magam ingyen töröm,

S lábam hideg lébe mártva,

Agyagrögökkel föld mélyébe labdázom.

De ha felhív Kegyed, megyek

Kedvére ingyen teszek,

Maradjon másra a mocskos munka!

A kutat tov'bb csak a bolond fúrja,

Ha megpillanthat ily mélykék szemeket,

Kútásásnál van nagyobb élvezet:

Én eddig magácskát kutattam,

(Ingyen kútfúró füllenthet is egyet).

Hagyjuk azt a kutat, untat!

Hadd fakasszam föl  azt a sóhajt,

A sóvár vágyat, melyet eddig csak sejtetni mert,

A bővérű hő forrást, mit mások elől titkon rejt.

Én nem vagyok olyan vájár,

Ki a nőkre alattom rájár,

De lesz itt éjjel olyan gejzír,

Mit az ágya épphogy  elbír.

S buzog majd az élet öröm,

Belém ás tíz festett köröm,

Ingyen kútfúrás, hogy bejött a duma,

Ennél nincs jövedelmezőbb szakma.