Dühöng, őrjöng, süvöltve áraszt,

Vad tombolás, nem ismer gátat,

Fát tép, kicsavar tövestül,

Elragad minket mindenestül.

Együtt kavarog milliomos, csóró, migráns,

Egymásba kapaszkodnak a kasztok,

S a net, a vévévépont, hiába keresed,

nincs kapcsolat, erősebb a természet.

Az autók tetejükön át bukfenceznek,

sérül a lakk a zománc, itt repül egy sztár,

Ott kavarog egy celeb, egy gitárba kapaszkodva,

Amott egy egész háztömb téglák és arcok,

S közéjük vegyülve a közgyűlési határozatok,

S a Nemzeti Dohányboltok elázott aljzó szerei,

ellenzékiek tízezerei a kavargó fellegek közt.

Eszmék, letépett levelek, egy tévébemondó,

utolsó mondatával torkán akadva tátog s bemondaná,

a kavargó fellegekben matat mikrofon után,

de csak egy láb kerül keze ügyébe, s egy ordítás,

hagyjál már. Micsoda vihar!

Ostorként csattog a kábeltévé vezetéke,

Éles kőként vág fejbe egy iPOD,

Hatalamas ménkü csap bele a napirendbe,

S eurózápor hull egy svájci bank felborított fiókjából.

Végigsöpör ez a vad ciklon, ez tényleg liberális,

Nem fogad el határokat s azt ordítja ő szabad,

Ugyanúgy kifoszt ágrólszakadtat és bankokat,

 és minden zászlót ronggyá szaggat.

Egy egész supermarket röpül, egy bugyicsomag

felakad egy kertiszerszám hegyén,

kutyatápok és mirelitáru zacskaja zizeg a szélben,

s a pénztárgépek után nyúl egy pénzügyi ellenőr,

és vajon hová, merre tart ez a vad vihar?

Gazdája után csahol egy hízott pincsi,

Nyíilként repül egy rúd szalámi,

S felfújva kipukkan egy gumi,

mentolos és epres lesz tőle az eső,

Kiszóródnak a pirulák és az aprók,

és az utasok a Boeingből,

kisöprödnek a képviselők a parlamentből.

Ritka jelenség a Saharában az eső.

Ekkorát nem láttak még errefelé.

S a viharral nemcsak jég érkezett,

 nesze nektek, bennszülöttek.