Értünk

Mikor végre letehetné egy nagyvállalat
informatikájának szövevényes terhét,
S kikapcsolná a gépét, hogy pihentesse
fáradt szemét, azt mondja: nem!
Utolsó erejéből ír egy verset, értünk

Hétvégén, ahelyett, hogy piros Toyotáját
Glancolná és kideríthetné végre, mi
rezonál ott a kesztyűtartóban elől,
Vagy lebontaná a szerszámtartót, amit
még előző felesége építtetett,

Azt mondja, Nem! S e helyett egy
verset fabrikál, mit mi meg sem érdemlünk,
Mégis, ránk szánja nappalait, éjszakáit,
S vezeti az adminsiztrációt, hát nem ismered?
Ő a lelkiismeret, teszi önként, értünk.

S emellé még címeken töri a fejét,
kritikát ír, olvas,  a költőtársaiért,
Sőt még uszodába is elmegy, bármit kibír,
De nem fakír, hanem gáláns, nagyvonalú,
Polcot volt nőjének új lakásán ki más szerelne fel?

Hát egyedül ő, a Rákosmentei költő,
Kinek kör szakálla nem nő, mert vére jász
Ha arra gondolsz, kire én, az igazsághoz
közel jársz: igen, a racionalitás, a logika,
S immáron költőkörünk (egyik) legjobbika.