Kocazarándok
Végre engedett a zár,
kiakadt a heveder,
a nagy lelkesedésben
felborult a moslékos veder.
Üres az ól, csak koca szag,
mi emlékül utánam maradt,
belőlem már nem lesz hurka,
irány a deszkákon túlra.
Tágasabb a világ, mint a vályú, ki hinné,
Mennyiféle virág, ó, Linné,
nemcsak krumplihéj, korpa
mitől megtelhet egy disznó gyomra.
Mennyi inger, zaj! Káromkodás
helyett pacsirta szó, madár dal,
és napfény, a sötét kamra helyett,
elértem, amit egy mangalica elérhetett.
Szabad vagyok, koca zarándok,
nem leszek rántott karaj! Belőlem
ti kannibálok nem zabáltok,
szalonnámat kocogással leégetem.
Húsraktárnak szántatok?
most aztán szóján vegetálhattok,
higgyétek el, bánatotok megértem,
koca vagyok, ki végre megtértem.
Számomra ez a menyország,
túrok mezőn gumót, gyökeret,
aztán dagasztom a pocsolyát,
s a lenyugvó napba beleröffentek.
Tudom már, mi az igazi szabadság,
a teljesség nem a hurkatöltő,
Ó, nekem nagyon jó itt kint,
S alacsonyabb lesz a koleszterin szint.
